A középiskola utolsó éveiben vagy a szakképzés végén járó fiatalok számára az önálló élet kezdete szorosan összefügg az első saját albérlet vagy szoba bérlésével. A függetlenedés ezen mérföldköve azonban sokak számára már a legelején megközelíthetetlen akadályba ütközik. Az ingatlanpiacon általánossá vált elvárás, hogy a bérlőknek az első havi bérleti díj mellett két-három havi kaukciót kell letenniük az asztalra. Ez az összeg a legtöbb esetben több százezer forintra rúg, ami egy pályakezdő vagy diák számára önerőből megteremthetetlen.
Ez a konkrét, pénzügyi jellegű akadály mélyrehatóan befolyásolja a fiatalok életútját és társadalmi mobilitását. Azok a diákok, akik nem számíthatnak tehetős családi háttérre vagy szülői támogatásra, eleve hátrányból indulnak, amikor a továbblépésről vagy a munkavállalásról döntenek. A magas belépési küszöb kényszerűen maradásra bírhatja a fiatalokat a kistelepüléseken vagy az olyan családi környezetben, amely nem biztosít megfelelő feltételeket a fejlődésükhöz és az önállósodásukhoz.
A kaukció intézménye eredetileg a bérbeadó biztonságát hivatott szolgálni, ám szabályozatlansága és mértéke miatt a lakhatási szegregáció egyik legfőbb eszközévé vált. A piacon tapasztalható túlárazottság és a bérlői jogok hiányos védelme miatt a fiatalok gyakran kénytelenek méltatlan, túlzsúfolt vagy bizonytalan jogviszonyú lakhatási megoldásokba belemenni. A lakhatáshoz való jog és az önálló életkezdés lehetősége így nem a szorgalomtól vagy a tehetségtől, hanem a kiinduló vagyoni helyzettől függ.
A Vörös-Zöld felületén az ehhez hasonló, konkrét gazdasági és társadalmi akadályokat szeretnénk láthatóvá tenni. Nem elvont elméletekről beszélünk, hanem azokról a kézzelfogható nehézségekről, amelyekkel a felnőttkor küszöbén álló fiatalok szembesülnek. A lakhatás nem luxuscikk, hanem alapvető feltétele a biztonságnak, a tanulásnak és a munkavállalásnak. Ennek biztosítása és az életkezdési korlátok lebontása mindannyiunk közös érdeke egy igazságosabb társadalomban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése